Van Helsing rendezte és írta: Stephen Sommers hossza: 145 perc nemzetiség: amerikai mufaj: horror, kosztümös, fantázia eredeti nyelv: angol formátum: feliratos korhatár 18+ Éjszaka van. Egy hatalmas, torz alak és egy fürge férfi küzd egymással a párizsi Notre Dame tetején. Nem, ez nem a toronyőr: Dr. Jackyll rosszabbik énje, Mr. Hyde vív élethalál harcot minden idők legismertebb, és leghatékonyabb rém-üldözőjével, akinek a neve... ...VAN HELSING! És ez a rettenhetetlen hős rettenetes fegyvereivel most Erdély felé veszi az irányt, hogy megküzdjön a világ legfélelmetesebb teremtményeivel: Frankenstein szörnyével, a Farkasemberrel és magával Draculával... szereplők: Hugh Jackman ... Van Helsing Kate Beckinsale ... Anna Valerious Richard Roxburgh ... Vladislaus Dracula gróf David Wenham ... Carl Shuler Hensley ... Frankenstein Elena Anaya ... Aleera Will Kemp ... Velkan Kevin J. O'Connor ... Igor Alun Armstrong ... Jinette bíboros Silvia Colloca ... Verona Josie Maran ... Marishka Tom Fisher ... Top Hat Samuel West ... Dr. Victor Frankenstein Robbie Coltrane ... Mr. Hyde Stephen Fisher ... Dr. Jekyll Na most jó hosszan: Hajdanán, midőn a természetfeletti hozzátartozott a hétköznapok valóságához, abban a korban, amikor a mesemondók értelmes válaszokat adtak arra, ami megmagyarázhatatlan, és mitikus szörnyetegek osontak az éjszakában... élt egy férfi, aki egymaga szembeszállt a sötétség démonaival. A neve Van Helsing volt. Gabriel Van Helsing (HUGH JACKMAN) nem menekülhet a múltja elől, amelyre nem is emlékszik, és halálos küldetést kénytelen teljesíteni. Egy titkos szervezet parancsára le kell győznie a sötétség erőit, bárhol is legyenek a világon, s szolgálatának csupán az a jutalma, hogy ráragasztják a gyilkos nevet. Van Helsing járja hát a földgolyót magányosan, számkivetve, és őt magát is üldözik azok, akik nem értik küldetése valódi természetét. Amikor a komor Erdélybe veti őt balsorsa, olyan földre téved, ahol még kísért a múlt: a sötétség legendás szörnyei uralkodnak, élükön Drakula gróffal (RICHARD ROXBURGH). És pont Drakula az, akit Van Helsingnek el kell pusztítania. Anna Valerious (KATE BECKINSALE) ősi királyi család sarja, amelyet Drakula már csaknem teljesen kiirtott. Anna maga is irgalmat nem ismerő vámpírvadász: arra tette fel életét, hogy megbosszulja ősei halálát, és véget vet az átoknak, amely családját nemzedékek óta tizedeli. Egyesítve erőiket, Van Helsing és Anna elindulnak, hogy elpusztítsák Drakulát és birodalmát. Ám amikor szemtől szemben állnak halhatatlan ellenfelükkel, Van Helsing elképesztő titokra bukkan, és választ kell adnia saját baljós múltjának rejtélyeire is. STEPHEN SOMMERS, aki olyan világsikereket adott a mozinézőknek, mint A múmia ((The Mummy) és A múmia visszatér (The Mummy Returns), ezúttal is fantasztikus és akciódús világot teremtett, ahol a filmtörténet legendás fenevadai emberükre akadnak a híres szörnyvadász, Van Helsing személyében. A sztori sztorija A múmia és folytatása páratlan sikerét követően Stephen Sommers hasonló témát keresett, de olyasvalamit, ami kalandban és izgalomban még korábbi két munkáját is felülmúlja. Így öltött alakot az új ötlet, amely lehetőséget adott számára, hogy kibontakozhassa páratlan mesélőtehetségét, felépíthesse izgalmas karaktereit, és mindezt olyan elsöprő lendületű történetbe ágyazhassa, ami megfelel a mai közönség felturbózott igényeinek. - A barátaim folyton ugrattak - meséli Sommers. - Ilyeneket mondtak: haver, megcsináltad A múmiát, mikor jön a Drakula? El is gondolkodtam rajta, de maga az ötlet kevésnek tűnt, és különben is megcsinálták már egy páran. Tovább törtem a fejem, és rájöttem, az lenne csak az igazán nagy szám, ha egy filmben összehoznám a Universal stúdió összes híres szörnyét. Sommers tehát elhatározta, hogy feléleszti a híres fenevadakat, amelyek naggyá tették a Universalt. Úgy tervezte, hogy miközben tiszteletben tartja e híres mozis figurák hagyományát, elképesztő látványvilágot teremt köréjük, felhasználja a legújabb digitális trükköket, és olyan elsöprő iramot diktál a történetnek, amilyet a fantasy-akciófilm műfajában eddig nem tapasztalhattunk. - Nem írtam meg a szinopszist, hanem rögtön nekiálltam a forgatókönyvnek, mivel nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán meg tudok-e birkózni a feladattal - ismeri be Sommers. - Az volt a célom, hogy a szörnyek ne csak úgy együtt hemzsegjenek egy rakáson, hanem komoly kapcsolat legyen közöttük. Olyan összekötő kapocsra volt szükségem, amely megfelel a híres karakterek hagyományának, ugyanakkor a sztoriban megáll a saját lábán, különben semmi értelme, hogy a főhős hirtelen nekiáll az összes szörny után kajtatni. Aztán beugrott az ötlet: mi van, ha Drakulának égető szüksége van Dr. Frankenstein szörnyére? Elvégre a híres főgonoszok mindig komoly motivációval vannak ellátva. Az ma már nem elég, hogy Drakulának vér kell, mert erre épült az összes könyv meg korábbi film is. Szóval amikor kitaláltam, hogy mit is akar valójában Drakula, a sztori szépen kezdett összeállni. Sommers beleásta magát a legendás karakterek világába, azaz tanulmányozta a Universal stúdió híres 30-as, 40-es évekbeli filmjeit. Elhatározta, hogy nemcsak az eredeti mitológiai kereteket fogja túllépni, de a kreatúrákat is saját elképzelései szerint alakítja át. - Az a módszerem, hogy fogom ezeket az alapsztorikat, és megpróbálom megmagyarázni őket - folytatja a rendező. - Például tudjuk, hogy nem láthatjuk a vámpírt a tükörben - én erre rögtön lecsapok, hogy ugyan, miért nem? Ha az eredeti sztori nem ad megfelelő választ, az jó, mert akkor jövök én, és kitalálok valamit. Arra is rájöttem, hogy Drakulát, Frankenstein szörnyét és a Farkasembert könnyű összehozni egymással, mert mindegyikük legendája nagyjából ugyanabból az időszakból és helyről, Kelet-Európából származik. Aztán belebotlottam abba, hogy a legendák szerint a vámpírokra nappal a farkasemberek vigyáznak. Ahogy egyre több ilyen érdekes részlet került elő, már láttam, hogy nagyon izgalmas sztorit lehet belőlük csinálni. A végső lökést az a karakter adta meg, amely Bram Stoker 1897-es klasszikusának, a Draculának a főhőse. - Vagy húsz éve olvastam a könyvet - folytatja Sommers. - A regényben Van Helsing nagyjából hatvanéves, és Abraham a keresztneve. Ez a figura számtalan filmben szerepel, de soha nem központi karakterként. Kitaláltam, hogy az én Van Helsingem modern akcióhős, elneveztem Danielnek, és ő lett Stoker hősének az öccse. Ez a hős fejvadászként dolgozik egy titkos szervezetnek. Olyan bérgyilkos, akinek a gonosz elpusztítása a feladata - márpedig Drakula grófnál jobb főellenséget elképzelni sem lehet. - Van Helsinget is természetesen megfelelő motivációs háttérrel láttam el. Úgy képzeltem el, hogy nem tudja, kicsoda is ő valójában, és mi dolga van a világban. Semmire nem emlékszik a múltjából. És hiába ő a hős, rá is vadásznak. Szörnyeket öldös, miközben az emberek egyre kevésbé hisznek már a létezésükben. Ne feledjük, a XIX. század végén vagyunk, amikor a világ kezd mind racionálisabb lenni. Például: amikor Van Helsing megöl egy farkasembert, a szörny azonnal visszaváltozik emberré, amint elpusztult. Szegény Van Helsing pedig ott áll egy diszkrét öregúr holtteste mellett. Emiatt aztán az emberek súlyosan félreértik, kicsoda ő, és mit csinál. A jók Sommers jól tudta, hogy ez a történet csak akkor működik, ha egy nagyon dinamikus karakter áll az események középpontjában. - Olyan karaktert képzeltem el, aki tökéletes szörnyvadász - meséli a rendező. - Szerzetesek és egyéb szent emberek képezték ki Isztambultól Tibetig, és olyan fegyverarzenálja van, amilyet még nem látott a világ. Félnek is tőle a szörnyek meg azok az emberek, akik csak annyit vesznek észre, hogy amerre jár, hullahegyek maradnak utána. - Kőkemény, legyőzhetetlen, ugyanakkor romantikus figurát akartam létrehozni - folytatja Sommers. - Ebből már kiviláglik, hogy csak Hugh Jackman jöhetett szóba a szerepre. Rá írtam az egész karaktert. - Gyermekkori álmom valósult meg ezzel a filmmel - árulja el Jackman. - Mindig is ilyen nagy, kosztümös akciómoziban akartam szerepelni, mert imádtam Errol Flynn klasszikus kalandfilmjeit. Az különösen tetszett, hogy Van Helsing ennyire ellentmondásos figura. Igazi kívülálló, magányosan dolgozik egy titkos szervezet megbízásából. Született szörnyvadász, egyedül ehhez ért, de e téren nincsen párja. Amikor elindul megkeresni Drakulát, azt reméli, kiderítheti, mi történt a múltban. Aztán találkozik egy nővel, aki megérinti a lelkét. Anna Valerious cigány hercegnő és szintén szörnyvadász - egy ősi család egyik utolsó sarja. Feltett szándéka, hogy elpusztítja Drakulát, mert csak így törhető meg a családját nemzedékek óta sújtó átok. - A hölgy elszánt és szenvedélyes - magyarázza Sommers. - Ezért olyan színésznőt kellett találnunk, aki megfelelő belső erőt sugároz. Ugyanakkor fogékonynak kellett lennie a romantikára és a humorra is, mert a történet nem csak csihipuhiból áll. A filmkészítők választása Kate Beckinsale-re esett. - Imádom az olyan akciófilmeket, ahol a lányoknak is komoly szerep jut - meséli a színésznő. - Sajnos ebben a műfajban nagyon ritkán fordul elő, hogy egy nő nemcsak díszlet, hanem tényleg komoly tennivalója akad. A mi esetünkben Anna, a hősnő nem tétlen leányka, mert valóságos vendettát fogadott Drakula ellen. Évszázados családi átok a tét - ha nem öli meg Drakulát, a családja örökre a purgatóriumban ragad. Az is nagy erénye a sztorink, hogy Anna nem válik Van Helsing egyszerű fegyverhordozójává, hanem mindvégig erős és önálló karakter marad. A rosszak (vagy akiket félreértettek) - Drakulával nemcsak Van Helsingnek és Annának gyűlt meg a baja, hanem nekem is - ismeri be Sommers. - Annyiszor szerepelt már ilyen-olyan filmekben, hogy lerágott csont lett, ha szabad képzavarral élnem. Rengeteget törtem a fejem, milyen új elemekkel lehetne gazdagítani a karaktert, aztán szerencsére belebotlottam Richard Roxburghbe. Az ausztrál színész valóban friss fuvallatot hozott a dohos figura számára. - Richard olyan Drakulát formál meg, aki leginkább egy elkényeztetett rocksztárra hasonlít, de anélkül, hogy a híres vérszopót parodizálná. Egyszerre vonzó, beteges és szexi is egy kicsit, nagyon izgalmas lesz tőle a figura. - Arra törekedtem, hogy Drakula ne legyen teljesen ellenszenves, maradjon valamennyi emberi oldala is - magyarázza Roxburgh. - Elvégre valamikor ő is ember volt, sőt, nagy harcos, és ezek az elemek mind ott vannak a jellemében, miközben elképesztő és csodálatos rosszindulat jellemzi őt. A következő szörnyeteg, Frankenstein fiának életre keltésénél a film alkotói szintén arra törekedtek, hogy hűek maradjanak a karakter hagyományaihoz, ám új elemekkel is gazdagítsák a jellemét. - Ezt a szörnyeteget elsőre mindenki suta, gonosz óriásként képzeli el - folytatja Sommers. - Aztán az ember észbekap - hoppá, itt azért valami többről van ám szó! Ő inkább olyasmi, mint az Elefántember vagy Lenny az Egerek és emberekből. Félreértett szörnyeteg, akiről az emberek a külseje miatt mindenféle rosszat feltételeznek. Az eredeti történetben ez a szörny olyan gyermeki lélek volt, aki senkit nem akart bántani. A végén szánalmat érzünk iránta, de ha régen láttuk a filmet, már nem emlékszünk arra, mennyire tragikus és szomorú ez a figura. Sommers természetesen sok ihletet merített a régi Universal-filmek Frankenstein-kreatúráiból, aztán hozzátette a maga ötleteit. - Megtartottuk a lapos fejet, a szegecseket meg a brutális cipőket, de itt nem álltunk meg. A mi szörnyünknek gégemetszése is van, és a történet egy pontján darabokra megy a feje. Van egy csapágygolyókból készült öv a derekán. Egyszer csak kiderül, hogy gerince viszont nincs, hanem ezek a csapágygolyók tartják a törzsét. És, akárcsak Mary Shelley eredeti szörnyetege, a miénk is intelligensen tud kommunikálni. A szörnyeteg a rettentő külső ellenére rokonszenves figura, amit Van Helsing időben észrevesz. - A két szörnyvadász azt a nézetet vallja, hogy nyírd ki a rémet, mielőtt ő nyírna ki téged - magyarázza Sommers. - De Van Helsingnek szerencsére a hatodik érzéke azt súgja, hogy azért, mert valaki szörnyen néz, belül még normális lehet. E felismerésnek köszönhetően az ijesztő óriás a szörnyvadászok szövetségese lesz. - Amikor a farkasembert kezdtem tanulmányozni, rájöttem, hogy az övé is összetett figura - folytatja a rendező. - Megnéztem a klasszikus Universal-filmet, amiből kiderült, hogy ez a szörny is meggyötört lélek - szeretne jó lenni, de a természetén nem tud úrrá leni. Sajnáljuk őt, hogy ilyen - alapjában rendes fickó, de aztán jön a holdtölte, puff, átalakul, és nekilát a vadászatnak. A Van Helsingben akkor találkozunk először farkasemberrel, amikor Anna öccse, Velkan saját magát használja csalétekként, hogy elfogjon egy szörnyet. Sajnos a terv nem válik be, az ifjú herceget megharapja kiszemelt zsákmánya, így ő maga is farkasember lesz. Drakula kastélyában pedig nem csupán a gróffal kell leszámolni, hiszen ott van három gyönyörű és vérszomjas menyasszonya is, akik lesik uruk minden parancsát. Ez a motívum már Stoker eredeti regényében is szerepelt. A film alkotói három, alkatilag teljesen különböző színésznőt választottak ki e szerepekre, hogy a vámpír-menyasszonyok minél izgalmasabbak legyenek. Aleerát a spanyol Elena Anaya alakítja, aki a Szex és Lucia című filmmel szerzett magának világhírt. Veronát Silvia Colloca játssza. Sommersnek sajátos elképzelése volt ezzel a karakterrel. - Silvia egész királynői megjelenése és az akcentusa is pontosan illett a terveimbe - árulja el a rendező. - Mindig is úgy képzeltem, hogy Verona tulajdonképpen Drakula felesége, míg a másik két menyasszony inkább az ágyasai. A harmadik vámpír-menyasszony, Marishka megtalálása nehéz volt, mert Sommers fiatal, huncut, de roppant gonosz teremtésként képzelte el, és egy darabig nem talált a figurához illő színésznőt. Aztán találkozott Josie Marannal, és azonnal tudta, hogy Marishka áll előtte. Az ifjú színésznő világhírű modell volt, mielőtt érdeklődése a film felé fordult volna. A Van Helsing az első igazi szuperprodukció, amelyben szerepet kapott. - A menyasszonyok jó barátságban vannak, de kapcsolatuk nagyon kényes egyensúlyon alapul - vázolja a három karakter viszonyát Colloca. - Marisha leginkább a kishúg a családban. Verona tudja, hogy ő a királynő, s emiatt Aleera roppant féltékeny rá, mindig azt akarja, hogy a Mester csak vele foglalkozzon. Tehát nem csak arról van itt szó, hogy három bombázó csajnak folyton csak a vérszíváson jár az esze! - Nagyon élveztem, amikor a vámpírcsaládban felborul a béke - veszi át a szót Kate Beckinsale. - Drakula fenni kezdi a fogát Annára, erre a három menyasszony megijed, hogy lesz egy negyedik csaj is közöttük. Komolyan, nagyobb patália kerekedik, mint egy gimis lányosztályban! A többiek Mindenki tudja, hogy a nagy főgonosz parancsait a kisebb algonoszok hajtják végre. Nos, Sommers erre a feladatra Dr. Frankenstein asszisztensét, Igort szemelte ki, aki valójában Drakulát szolgálja. Kevin J. Connor, Sommers filmjeinek gyakori szereplője és hivatásos horrorrajongó tulajdonképpen már akkor készen állt a szerepre, amikor az ötletet meghallotta. Azt már az elején elhatározták, hogy Igort úgy kell eljátszani, mintha el lenne törve a nyaka. Ami a figura lelkivilágát illeti, itt jó nagy káosz uralkodik: nem elég, hogy Igor hivatására nézve sírrabló, de mivel annyi időt töltött szörnyetegek és hullák között, ez a vidám társaság teljesen az agyára ment. Természetesen a főhősnek is jár egy jó barát, aki segít a bajban. Ez a figura Carl, aki nem csupán Van Helsing asszisztense és fegyverhordozója, de ő képviseli a nézőt a filmben. - Carl kulcsfigura - szögezi le Sommers. - Az ő szemével látjuk a történetet, és az ő fülével hallunk. Ezen felül ő hozza a humort is a cselekménybe. A produkció A forgatás helyszínéül Prágát választották, több okból is. - A film nagyjából fele itt készült - magyarázza Bob Ducsay producer. - Kiválóak voltak az adottságok: hideg, borongós idő, gyönyörű történelmi épületek, hiteles arcú statiszták tömkelege. Jó néhány eredeti helyszín megfelelt Sommers fantasztikus elképzeléseinek, ám a rendező víziójának teljes megvalósítása érdekében sok stúdiómunkára is szükség volt. A stáb a prágai Barrandov stúdió mellett több dél-kaliforniai stúdióban is dolgozott, köztük két gigantikus hangárban, amelyek korábban a NASA tulajdonában voltak. Az egyik leglátványosabb vállalkozás az volt, hogy felépítettek egy teljes erdélyi falut a Prága melletti Kunraticében, két temetővel, hipergótikus épületekkel, köztük egy templommal. Sommers rendező bevallja, hogy aki a forgatás alatt a leginkább megkeserítette az életét, az ő maga volt. - Folyton agyonkomplikálom a jeleneteket. Például a forgatókönyvben az van, hogy Drakula odalép a menyasszonyaihoz, és átölelve vigasztalja őket. A forgatáson beállítom a jelenetet, és rájövök, hogy unalmas. Mi lenne, ha fejjel lefelé lógnának a plafonon? - A legtöbb filmes ilyenkor trükköt alkalmazna vagy építene egy fejtetőre állított díszletet - magyarázza R. A. Rondell kaszkadőr-koordinátor. - De mi igaziból megcsináltuk! A színészeknek eléggé bonyolult mozgásokat kellett megtanulniuk, hogy egy ilyen jelenet vagy mondjuk egy leugrás az erkélyről valószerűnek hasson. De olyan jól belejöttek a drótokkal való munkába, hogy a felvétel végén csak úgy leszálltak a plafonról, fordultak egyet, és mentek tovább, mintha mi sem történt volna. - Imádtam, hogy fejjel lefelé mászkálhatok a plafonon, bár az egy kicsit zavart, hogy a nyomástól megfájdult a fejem - teszi hozzá Roxburgh. A film készítői pazar díszleteket hoztak létre, amelyek a vásznon még lenyűgözőbbnek hatnak, mert trükkökkel növelték meg méreteiket. - Drakula kastélya majdhogynem párhuzamos univerzumot képvisel - magyarázza Allan Cameron látványtervező. - Emiatt olyan látványt kellett létrehoznunk, amely meghökkentően új a néző számára. A kastély megtervezésekor sokat kölcsönöztünk a hindu építészetből és Gaudí művészetéből. A látvány jéghideg és erőszakos. A következő állomás Párizs: Van Helsing a Notre Dame harangtornyában találkozik a teljesen számítógép által generált Mr. Hyde-dal. A jelenet rendkívüli bonyolultsága miatt - élőszínészes akció, animált figura, trükkökkel "feljavított" díszlet - háromdimenziós forgatókönyvet kellett készíteni a több mint hetven felvétel számára. Az viszont, hogy az egyik figurát számítógépes animációval hozták létre, sokkal több szabadságot adott az alkotóknak az akciók megtervezésekor.